"Este volt s a nyári égről
Rohanó, tüzes vágyak estek belém,
Mikor a bőrünk össze-összeért,
Egész életemmel ott éltem én,
Azon a kicsi darabka helyen,
Ahol a bőrünk,
A bőrünk összeért."
József Attila
*******
Elizabeth idegesen járkált a lakásban, miközben dühösen
nyugtázta, hogy akivel telefonbeszélgetést folytat, egyáltalán nem figyel rá.
- Aaron!! Felfogtad egyáltalán mit mondtam?
- Bocsáss meg, de nagy a zűrzavar, és ezer elintézni valóm van. Te lennél az első, akire figyelnék, de tényleg szükség van most rám. Este átugrom és mindent megbeszélünk, jó? – hadarta a vonal másik végén lévő mély hang.
- De nekem is szükségem van rád – mondta volna Elizabeth, ehelyett csak beleegyezett az esti találkozóba, majd egy halk köszönéssel letette a telefont.
Kissé szomorkásan dőlt a kanapéra, miközben telefonját forgatta kezei között. Szívesen vágta volna a falhoz, csak hogy levezesse az aggodalmát, de végül elvetette ezt az ötletet, mivel drága mulatság lenne ez neki. Inkább a kezébe kapott egy párnát és oldalra hajította teljes erejéből az pedig egy polcnak csapódott. Hiába volt a párna könnyű és puha, sikerült levernie a polcon lévő apró elefántot, ami a szerencsét és a jót hivatott jelképezni. Eli idegesen markolt bele a hajába, majd ráharapott néhány tincsére és halkan sikított.
- Ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék.
- A párnákkal való rongálás az új hobbid? – kérdezte egy lágy hang. Elizabeth enyhén megemelte a fejét, így kilátást nyerve a szobája ajtajában ácsorgó szőke lányra. Lina egy bő pólót viselt, ami épp hogy elfedett egy picit a lábaiból, haja kócos volt, tekintete pedig csillogott. Látszott rajta, hogy most ébredt fel.
- Nem akartalak felébreszteni. – Eli felpattant a kanapéról, s a konyhába indult, hogy készítsen maguknak kávét. – Elég eseménydús reggelen vagyok túl – sóhajtott egy aprót.
- Mesélj nekem Lizi – mondta boldogan. Lina mindig örömmel fogadta, ha barátnője mesélt neki, mivel nem gyakran volt rá alkalom. Eli szerette megtartani magának a gondolatait, azonban az elmúlt hetekben változott és sokkal nyitottabb lett Lina felé, aminek az apró lány nagyon örült.
- Hát, reggel bementem a központba edzeni, nem igen volt ott senki hajnal révén. Egy srác jött oda hozzám és Aaronról kezdett nekem beszélni, azt mondta rossz ember, majd finoman szólva rám hajtott. Én nem akartam tőle semmit, és megijedtem, hogy olyat tesz, amit én nem akarok és eszembe jutott..
- Tudom Lizi, nem kell említened – szakította félbe Lina.
- Nos igen, szóval összekaptam magam és sikerült leterítenem. Ekkor jött Aaron és a kezébe vette a dolgokat. – Eli enyhén elmosolyodott, majd visszatért a történethez. – Felvitt az irodájába, csinált nekem teát, aztán mesélt egy-két dolgot a gyerekkoráról, amiket nem hiszem, hogy meg kéne veled osztanom – nézett szomorúan Linára, de ő csak legyintet, jelezve, hogy nem lényeges.
- Hát tényleg történt veled néhány dolog.
- Ez még nem minden. Aaron hazaküldött, és adott egy aktát, az első ügyem, hogy nézzem át. Van benne egy olyan személynek az aktája, akit ismerhetünk. Lehet, hogy nem ő az, de a leírás alapján nagyon úgy tűnik.
- Talán a bátyád? Mert ő elég suttyó – forgatta a szemét Lina, amin Eli elnevette magát.
- Nem ő az, el kell hogy keserítselek. Az illető neve Matthew Sykes.
- Sykes? Mint a szomszéd szívtipró?
- Igen. És ráadásul az aktában lévő Sykes középső neve David. Nem hiszem, hogy ez véletlen egybeesés lenne – Elizabeth közben kiöntötte a kávét két apró csészébe, majd jó pár kockacukrot dobott bele.
- De ha ő lenne, nem változtatta volna meg mondjuk a nevét? Mivel így elég könnyen rá lehet találni, hogy csak a középső nevét használja és nem a rendes keresztnevét.
- Ez az, amit én sem értek. Ez így nem stimmel valahogy, de kiderítem, hogy ki is ő valójában – mosolyodott el gonoszul Eli.
- Vérbeli titkos ügynök vagy – nevetett Lina.
- Aaron egész jól tanítgat – nézett vidáman a szőke tincseivel játszó Linára, majd mikor a lánynak eljutott az agyáig, mit mondott Eli, abbahagyta tincsei babrálását és közelebb húzódott barátnőjéhez.
- Kedveled? – kérdezte mosolyogva.
- Rendes fiú.
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy vonzódtok egymáshoz.
- Rosszul látod. – Elizabeth idegesen nézett barátnőjére, aki kissé meghátrált, látva Eli hirtelen jött haragját. Lina nem értette, hogy miért reagál ilyen hevesen erre a kijelentésre Eli.
- Miért vagy ilyen agresszív? Én csak elmondtam a meglátásom. Aaronon tisztán látni, hogy kedvel téged és te is sokkal másabb vagy, ha a közelben van. Nem vagy olyan magadba forduló, sokkal nyíltabb és vidámabb vagy. Látom rajtad Elizabeth, hogy kedveled.
- Nem lehet Lina. Nem lehetek szerelmes! Sosem végződik jól – Eli a földet pásztázta, s közben azon agyalt, amiket Lina mondott.
- Aaron nem tenne veled semmi rosszat Lizi – Lina óvatosan Eli mellé lépett, s felemelte fejét, hogy a szemébe nézzen. – Csak az a gusztustalan alak volt képes olyat tenni, ami neked nem volt jó, de meg is kapta a méltó büntetését.
- De még mindig emlékszem rá, bármennyire is akarom elfelejteni. És mikor ma reggel az a srác erőszakoskodott velem, eszembe jutott és csak sírtam és sírtam volna. De ott volt Aaron, nem tehettem.
- Miért nem? Elizabeth, hányszor kell még az agyadba vésnem, hogy a sírás nem rossz dolog? Mond el Aaronnak, hogy mi bánt, hidd el, jobban fogod érezni magad utána.
Eli idegesen tekergetni kezdte hajtincseit, és a Lina által hallottakat kezdte boncolni magában. Belegondolt, hogy milyen lenne megosztani Aaronnal a múltját, kisírni magát neki, s átölelni, hogy a karjai közt megnyugodjon és érezze, hogy megbízhat benne, ő mellette van. Szép gondolatnak tűnt, talán túl szépnek is. Bízhat benne egyáltalán ennyire? A fiú elvégre megosztotta vele a múltjának legfontosabb momentumát, most rajta lenne a sor, hogy elmondja neki azt, amit nem szívesen említ senkinek sem.
- Azt hiszem, megyek és pihenek egy picit – mondta alig hallhatóan Eli, s a szobájának ajtajára mutatott. Lina bólintott, majd egy erőt sugárzó mosolyt küldött barátnője felé.
A lány egy szempillantás alatt a szobájába ment, Lina pedig csak a hosszú barna hajtincsek hirtelen elsuhanását vette észre, majd egy kisebb ajtócsapódást. Nagyot sóhajtva a nappali nagy ablakához sétált és kis ideig nézelődött rajta keresztül, majd a szobájába sietett, s éjjeliszekrényéről lekapta a vázlatfüzetét meg egy tömör grafitot és visszament a nappaliba. Az ablak melletti fotelbe helyezkedett és rajzolni kezdett. Míg Elizabeth az írással fejezi ki gondolatait, ő a rajz és festészet művészetével. Ceruzája már rutinosan járt a papíron, hiszen kiskora óta rajzol. Kislányként mindig a meséket örökítette meg, melyeket este mesélt neki édesanyja, majd idővel saját kreativitását kezdte el a papírra vinni, mostanra vázlatfüzete pedig szinte egy napló volt a számára. Miközben hol erősebben, hol halványabban vonta végig ceruzáját a papíron, Elizabethen gondolkozott. Lehet talán elvetette a sulykot, nem kellett volna ennyi mindent egyszerre a nyakába zúdítania. Egyszerűen csak szerette volna, ha Eli felvállalja az érzéseit és magának is bevallja, hogy vonzódik Aaronhoz, csak fél. Eli egy olyan lány, aki fél a szerelemtől, mert egyszer már nagy csalódás érte. Ez sok lánnyal megesik, ő azonban még mindig nem volt képes ezt kiheverni, s mindenáron próbálja elkerülni a szerelmet. Úgy gondolja, hogy nem érdemli meg, hogy szeressék, és szépségének sincs tudatában.
Lina elgondolkodott, mennyire szöges ellentétei egymásnak. Eli vicces és kedves, de csak azokkal, akik közel állnak hozzá, nem szeret magáról beszélni. Messze elkerüli a fiúkkal való hosszas együttlétet, félve attól, hogy kihasználják, ehelyett inkább ő használja ki őket, ha fiúkról van szó. Szeret bulizni, de azt sok alkohol kíséretében és időnként a cigaretta is a kezei közé kerül. Az írás az egyetlen, ami menedéket nyújt neki, amiben kiélheti magát.
Lina vele ellentétben mindenkivel szemben közvetlen és kedves, vicces. Szereti megosztani másokkal a véleményét, gondolatait és rendkívül őszinte. Abszolút a tartós kapcsolat híve, ebből adódóan pedig romantikus típus. A bulikat ő is szereti, viszont csak minimálisan iszik alkoholt, cigarettát pedig nem szívesen vesz a kezébe. Elizabethel ellentétben, ő a rajzolással fejezi ki magát.
- Aaron!! Felfogtad egyáltalán mit mondtam?
- Bocsáss meg, de nagy a zűrzavar, és ezer elintézni valóm van. Te lennél az első, akire figyelnék, de tényleg szükség van most rám. Este átugrom és mindent megbeszélünk, jó? – hadarta a vonal másik végén lévő mély hang.
- De nekem is szükségem van rád – mondta volna Elizabeth, ehelyett csak beleegyezett az esti találkozóba, majd egy halk köszönéssel letette a telefont.
Kissé szomorkásan dőlt a kanapéra, miközben telefonját forgatta kezei között. Szívesen vágta volna a falhoz, csak hogy levezesse az aggodalmát, de végül elvetette ezt az ötletet, mivel drága mulatság lenne ez neki. Inkább a kezébe kapott egy párnát és oldalra hajította teljes erejéből az pedig egy polcnak csapódott. Hiába volt a párna könnyű és puha, sikerült levernie a polcon lévő apró elefántot, ami a szerencsét és a jót hivatott jelképezni. Eli idegesen markolt bele a hajába, majd ráharapott néhány tincsére és halkan sikított.
- Ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék.
- A párnákkal való rongálás az új hobbid? – kérdezte egy lágy hang. Elizabeth enyhén megemelte a fejét, így kilátást nyerve a szobája ajtajában ácsorgó szőke lányra. Lina egy bő pólót viselt, ami épp hogy elfedett egy picit a lábaiból, haja kócos volt, tekintete pedig csillogott. Látszott rajta, hogy most ébredt fel.
- Nem akartalak felébreszteni. – Eli felpattant a kanapéról, s a konyhába indult, hogy készítsen maguknak kávét. – Elég eseménydús reggelen vagyok túl – sóhajtott egy aprót.
- Mesélj nekem Lizi – mondta boldogan. Lina mindig örömmel fogadta, ha barátnője mesélt neki, mivel nem gyakran volt rá alkalom. Eli szerette megtartani magának a gondolatait, azonban az elmúlt hetekben változott és sokkal nyitottabb lett Lina felé, aminek az apró lány nagyon örült.
- Hát, reggel bementem a központba edzeni, nem igen volt ott senki hajnal révén. Egy srác jött oda hozzám és Aaronról kezdett nekem beszélni, azt mondta rossz ember, majd finoman szólva rám hajtott. Én nem akartam tőle semmit, és megijedtem, hogy olyat tesz, amit én nem akarok és eszembe jutott..
- Tudom Lizi, nem kell említened – szakította félbe Lina.
- Nos igen, szóval összekaptam magam és sikerült leterítenem. Ekkor jött Aaron és a kezébe vette a dolgokat. – Eli enyhén elmosolyodott, majd visszatért a történethez. – Felvitt az irodájába, csinált nekem teát, aztán mesélt egy-két dolgot a gyerekkoráról, amiket nem hiszem, hogy meg kéne veled osztanom – nézett szomorúan Linára, de ő csak legyintet, jelezve, hogy nem lényeges.
- Hát tényleg történt veled néhány dolog.
- Ez még nem minden. Aaron hazaküldött, és adott egy aktát, az első ügyem, hogy nézzem át. Van benne egy olyan személynek az aktája, akit ismerhetünk. Lehet, hogy nem ő az, de a leírás alapján nagyon úgy tűnik.
- Talán a bátyád? Mert ő elég suttyó – forgatta a szemét Lina, amin Eli elnevette magát.
- Nem ő az, el kell hogy keserítselek. Az illető neve Matthew Sykes.
- Sykes? Mint a szomszéd szívtipró?
- Igen. És ráadásul az aktában lévő Sykes középső neve David. Nem hiszem, hogy ez véletlen egybeesés lenne – Elizabeth közben kiöntötte a kávét két apró csészébe, majd jó pár kockacukrot dobott bele.
- De ha ő lenne, nem változtatta volna meg mondjuk a nevét? Mivel így elég könnyen rá lehet találni, hogy csak a középső nevét használja és nem a rendes keresztnevét.
- Ez az, amit én sem értek. Ez így nem stimmel valahogy, de kiderítem, hogy ki is ő valójában – mosolyodott el gonoszul Eli.
- Vérbeli titkos ügynök vagy – nevetett Lina.
- Aaron egész jól tanítgat – nézett vidáman a szőke tincseivel játszó Linára, majd mikor a lánynak eljutott az agyáig, mit mondott Eli, abbahagyta tincsei babrálását és közelebb húzódott barátnőjéhez.
- Kedveled? – kérdezte mosolyogva.
- Rendes fiú.
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy vonzódtok egymáshoz.
- Rosszul látod. – Elizabeth idegesen nézett barátnőjére, aki kissé meghátrált, látva Eli hirtelen jött haragját. Lina nem értette, hogy miért reagál ilyen hevesen erre a kijelentésre Eli.
- Miért vagy ilyen agresszív? Én csak elmondtam a meglátásom. Aaronon tisztán látni, hogy kedvel téged és te is sokkal másabb vagy, ha a közelben van. Nem vagy olyan magadba forduló, sokkal nyíltabb és vidámabb vagy. Látom rajtad Elizabeth, hogy kedveled.
- Nem lehet Lina. Nem lehetek szerelmes! Sosem végződik jól – Eli a földet pásztázta, s közben azon agyalt, amiket Lina mondott.
- Aaron nem tenne veled semmi rosszat Lizi – Lina óvatosan Eli mellé lépett, s felemelte fejét, hogy a szemébe nézzen. – Csak az a gusztustalan alak volt képes olyat tenni, ami neked nem volt jó, de meg is kapta a méltó büntetését.
- De még mindig emlékszem rá, bármennyire is akarom elfelejteni. És mikor ma reggel az a srác erőszakoskodott velem, eszembe jutott és csak sírtam és sírtam volna. De ott volt Aaron, nem tehettem.
- Miért nem? Elizabeth, hányszor kell még az agyadba vésnem, hogy a sírás nem rossz dolog? Mond el Aaronnak, hogy mi bánt, hidd el, jobban fogod érezni magad utána.
Eli idegesen tekergetni kezdte hajtincseit, és a Lina által hallottakat kezdte boncolni magában. Belegondolt, hogy milyen lenne megosztani Aaronnal a múltját, kisírni magát neki, s átölelni, hogy a karjai közt megnyugodjon és érezze, hogy megbízhat benne, ő mellette van. Szép gondolatnak tűnt, talán túl szépnek is. Bízhat benne egyáltalán ennyire? A fiú elvégre megosztotta vele a múltjának legfontosabb momentumát, most rajta lenne a sor, hogy elmondja neki azt, amit nem szívesen említ senkinek sem.
- Azt hiszem, megyek és pihenek egy picit – mondta alig hallhatóan Eli, s a szobájának ajtajára mutatott. Lina bólintott, majd egy erőt sugárzó mosolyt küldött barátnője felé.
A lány egy szempillantás alatt a szobájába ment, Lina pedig csak a hosszú barna hajtincsek hirtelen elsuhanását vette észre, majd egy kisebb ajtócsapódást. Nagyot sóhajtva a nappali nagy ablakához sétált és kis ideig nézelődött rajta keresztül, majd a szobájába sietett, s éjjeliszekrényéről lekapta a vázlatfüzetét meg egy tömör grafitot és visszament a nappaliba. Az ablak melletti fotelbe helyezkedett és rajzolni kezdett. Míg Elizabeth az írással fejezi ki gondolatait, ő a rajz és festészet művészetével. Ceruzája már rutinosan járt a papíron, hiszen kiskora óta rajzol. Kislányként mindig a meséket örökítette meg, melyeket este mesélt neki édesanyja, majd idővel saját kreativitását kezdte el a papírra vinni, mostanra vázlatfüzete pedig szinte egy napló volt a számára. Miközben hol erősebben, hol halványabban vonta végig ceruzáját a papíron, Elizabethen gondolkozott. Lehet talán elvetette a sulykot, nem kellett volna ennyi mindent egyszerre a nyakába zúdítania. Egyszerűen csak szerette volna, ha Eli felvállalja az érzéseit és magának is bevallja, hogy vonzódik Aaronhoz, csak fél. Eli egy olyan lány, aki fél a szerelemtől, mert egyszer már nagy csalódás érte. Ez sok lánnyal megesik, ő azonban még mindig nem volt képes ezt kiheverni, s mindenáron próbálja elkerülni a szerelmet. Úgy gondolja, hogy nem érdemli meg, hogy szeressék, és szépségének sincs tudatában.
Lina elgondolkodott, mennyire szöges ellentétei egymásnak. Eli vicces és kedves, de csak azokkal, akik közel állnak hozzá, nem szeret magáról beszélni. Messze elkerüli a fiúkkal való hosszas együttlétet, félve attól, hogy kihasználják, ehelyett inkább ő használja ki őket, ha fiúkról van szó. Szeret bulizni, de azt sok alkohol kíséretében és időnként a cigaretta is a kezei közé kerül. Az írás az egyetlen, ami menedéket nyújt neki, amiben kiélheti magát.
Lina vele ellentétben mindenkivel szemben közvetlen és kedves, vicces. Szereti megosztani másokkal a véleményét, gondolatait és rendkívül őszinte. Abszolút a tartós kapcsolat híve, ebből adódóan pedig romantikus típus. A bulikat ő is szereti, viszont csak minimálisan iszik alkoholt, cigarettát pedig nem szívesen vesz a kezébe. Elizabethel ellentétben, ő a rajzolással fejezi ki magát.
Mély gondolataiból az egyre erősebbé és sűrűbbé váló
kopogások rángatják ki. Vázlat füzetére pillant, amiben a már szinte kész rajz tekint
vissza rá, s Lina büszkén elmosolyodik. Olykor fel sem tűnik neki, hogy milyen
sokáig rajzolt, s néha az sem jár a fejében, hogy mit rajzol, csak úgy jár a
grafitja a papíron, majd egyszer csak szembe találja magát egy kész művel.
Óvatosan a kávézó asztalkára helyezte a grafitot, majd mellé a rajzot és lassan az ajtó irányába csoszogott, amin át még mindig az ideges kopogás szűrődött befelé. Lina minden gondolkodás nélkül kizárta a nagy fa ajtót, és Willel találta szemben magát. Szíve nagyot dobbant, bár ő sem értette miért, talán annyira megijedt az utált személytől..
- Már értem miért kellett évekig kopognom. – Will minden tötyögés nélkül arrébb tolta Linát és besétált a házba.
- Persze William, gyere csak beljebb! Úgy sincs jobb dolgom, mint veled társalogni – forgatta a szőke lány szemeit. William a kanapéra dobta magát, mintha csak otthon lenne. Lina ferde szemmel nézte barátnője testvérének illetlenségét, és irritálta, hogy bármennyire is azt akarja az agya, hogy tűnjön el a férfi, valamiért mégis örül, hogy itt van. Valahol legbelül. Gonosz mosollyal az arcán fordult Willhez. – Mond, mi volt olyan sürgős, hogy majd’ kitörted az ajtónk?
- Elivel akartam beszélni. Anyánk temetéséről lenne szó. – Lina arcáról lefagyott a gonosz vigyor, helyébe az együttérzés költözött. Néhány percig kémlelte a férfi arcát, erős vonásait, melyeken egyáltalán nem látszott szomorúság jele.
Linát bámulásából a mély és erőteljes hang rángatta vissza a való világba. – Mi olyan érdekes rajtam szöszi? – Will féloldalasan mosolyogva mélyen a lány szemébe nézett, aki a felismeréstől, miszerint abszolúte észrevehetően bámulta a férfit, elpirult. Idegesen a kanapé karfájára ült, melyen Will terült el.
- Semmi. Én csak.. – néhány másodpercig habozott. – Részvétem. Még nem is mondtam, lekötött, hogy valami okból kifolyólag az őrületbe kergesselek.
- Hát az utóbbiban elég jó vagy – próbálta visszatartani mosolyát Will. – És köszönöm, hogy együtt érzel, szöszi – a férfi felült, és Lina mellé csúszott, akinek így le kellett néznie Willre.
A férfi a fekete szem párt kezdte elemezni, minden egyes csillanást, szín átmenetet és szempillát kielemzett. Lina tűrte a kutakodó szem pár tekintetét, melyekben ő is olvasott. Valami megváltozott Linában a férfival kapcsolatban, mintha a szemébe nézve meglátta volna az igazi énjét is, aki nem az ő kikészítésével próbálkozik. Annyira belemerült a világos barna szem párba, hogy szinte fel sem tűnt neki, hogy Will gyengéden az arcát simogatja. Érezte, hogy bőre forróvá válik ott, ahol az erős kéz simítja. Úgy érezte, mintha már ezer éve ismernék egymást, és teljesen természetes lenne köztük az e-féle gyengéd és pezsdítő érintés. Lina eddig nem értette, miért akarja a közelében a férfit, ha csak idegesíteni tudják egymást, de már rájött. Vonzotta Will. És ő is vonzotta a férfit.
Az erős karok Lina karcsú dereka köré fonódtak, s leemelték a karfáról, a lány pedig már Will ölében ült, szembefordulva a szem párral. Tekintetük nem vált el egymástól egyetlen másodpercre sem. A távolság csökkent közöttük, s ajkaik már szinte súrolták egymást. Lina vágyott rá, hogy megcsókolja a férfit, de nem tette, türelmesen várt. A férfi lehunyta szemeit néhány másodpercre, majd ismét az ölében ülő lány íriszébe nézett, s gyengéden végigsimított arcán. Ajkaik még mindig néhány milliméterre voltak egymástól, ám egyikük sem szüntette meg ezt a távolságot. Végül Will enyhén távolabb hajolt Lina arcától, s két hüvelyk ujjával gyengéden simította a lány arcát.
- Mit művelsz velem, te lány? – suttogta alig hallhatóan. Lina értetlenül nézett a férfira. – Hisz nem is ismerlek, mégis mintha már ezer éve mellettem lennél, és ha nem vagy velem, akkor hiányzol. Nem bírom nélküled, egyszerűen vonzol, még ha nem is akarom.
- Nem akarod, hogy vonzzalak?
- De. Nagyon is, csak..
- Csak? Te is vonzol engem. Kell ennél több? – Linában égett a vágy, hogy megcsókolja.
Apró kezével végigsimított Will arcán, majd tenyerét a férfi nyakára helyezte. Érezte a nyakán futó ereiben, ahogy dobog a szíve, jó érzés volt számára.
- Először meg kellene ismerkednünk, én úgy gondolom – Will nagyot nyelt. Pulzusa szaporábban vert attól, hogy érezte az ölében ülő lány érintését nyakán.
- Ismerkedjünk? – kérdezte vékony hangon Lina, s kezét Will melkhasára csúsztatta. Érezte, ahogy Will légzése még szaporább lesz.
- Fenébe is.
A férfi ajkai szinte követelőzően gyorsan tapadtak a lányéra, de miután azok érintették Lina ajkait, gyengéddé vált. Lina élvezte a gyengéd csók minden egyes pillanatát. Will egyik kezével közelebb húzta magához a lányt derekánál fogva, másikkal pedig a szőke tincsek közt turkált. Egyikük sem akarta megszakítani ezt az élvezetes tevékenységet, ám más megtette.
Az ajtó túloldaláról ismét kopogtatott valaki, így lassan elhúzódtak egymástól kócosan, lihegve és vágytól égve, hogy ismét egymáson legyenek ajkaik. – Holnap elviszlek randizni szöszi.
- Nem mondtam, hogy elmegyek veled bárhova is – tettetett undort Lina.
- Helyes. Már azt hittem tényleg veled kell töltenem a napom. – A kopogás egyre sűrűbb lett és türelmetlenebb. Közben Lina felállt Will öléből és az ajtóhoz indult, a férfi pedig követte. Néhány lépésre az ajtótól Will visszarántotta az apró lányt, aki a karjai közé került. – Akkor majd hívlak és megbeszéljük hova menjünk.
- Rendben – egyezett bele Lina, s beharapta alsó ajkát. Will lehajolt hozzá, de csók helyett gyengéd puszit adott a lány homlokára.
- Csókot majd csak a randi után. Innentől rendes ismerkedést folytatunk! Nos akkor később szöszi – kacsintott Linára.
- Kellemes délutánt idióta – nyújtotta rá a nyelvét Lina, s kinyitotta neki az ajtót.
Az ajtó túlsó oldalán Aaron állt egy nagy fekete táskával az oldalán. Will köszönt neki, majd elballagott. Lina beengedte az új vendéget, s a nappaliba vezényelte. Aaron kissé liheget és ki is volt pirulva, látszott rajta, hogy sietett.
- Mi járatban Aaron? – kérdezte mosolyogva Lina, majd a konyhába baktatott egy tál chipsért.
- Elizabethez jöttem. Van egy-két megbeszélni valónk, és hát ráadásul nem rég, amikor beszéltünk telefonon összekaptunk egy kicsit, azt hiszem. – Aaron szomorúan nézte a tál chipst, amit Lina helyezett elé, majd egy nagy marékkal kivett belőle és tömni kezdte a szájába.
- Bármin is kaptatok össze, kibékültök biztosan. Egyébként a szobájában gubbaszt, szerintem nyugodtan bemehetsz hozzá – nézett nagy mosollyal Aaronra, aki magabiztosabb lett Lina szavaitól és remélte Eli nem haragudott meg azért, amiért nem jött, amikor szüksége volt rá.
- Megpróbálkozom bejutni – mosolyodott el Aaron, aminek Lina örült.
A fiú Eli szobájának ajtajához lépdelt, majd párszor bekopogott. Miután bentről hallott egy gyér „gyere” beinvitálást, lassan bement Elizabeth szobájába.
Óvatosan a kávézó asztalkára helyezte a grafitot, majd mellé a rajzot és lassan az ajtó irányába csoszogott, amin át még mindig az ideges kopogás szűrődött befelé. Lina minden gondolkodás nélkül kizárta a nagy fa ajtót, és Willel találta szemben magát. Szíve nagyot dobbant, bár ő sem értette miért, talán annyira megijedt az utált személytől..
- Már értem miért kellett évekig kopognom. – Will minden tötyögés nélkül arrébb tolta Linát és besétált a házba.
- Persze William, gyere csak beljebb! Úgy sincs jobb dolgom, mint veled társalogni – forgatta a szőke lány szemeit. William a kanapéra dobta magát, mintha csak otthon lenne. Lina ferde szemmel nézte barátnője testvérének illetlenségét, és irritálta, hogy bármennyire is azt akarja az agya, hogy tűnjön el a férfi, valamiért mégis örül, hogy itt van. Valahol legbelül. Gonosz mosollyal az arcán fordult Willhez. – Mond, mi volt olyan sürgős, hogy majd’ kitörted az ajtónk?
- Elivel akartam beszélni. Anyánk temetéséről lenne szó. – Lina arcáról lefagyott a gonosz vigyor, helyébe az együttérzés költözött. Néhány percig kémlelte a férfi arcát, erős vonásait, melyeken egyáltalán nem látszott szomorúság jele.
Linát bámulásából a mély és erőteljes hang rángatta vissza a való világba. – Mi olyan érdekes rajtam szöszi? – Will féloldalasan mosolyogva mélyen a lány szemébe nézett, aki a felismeréstől, miszerint abszolúte észrevehetően bámulta a férfit, elpirult. Idegesen a kanapé karfájára ült, melyen Will terült el.
- Semmi. Én csak.. – néhány másodpercig habozott. – Részvétem. Még nem is mondtam, lekötött, hogy valami okból kifolyólag az őrületbe kergesselek.
- Hát az utóbbiban elég jó vagy – próbálta visszatartani mosolyát Will. – És köszönöm, hogy együtt érzel, szöszi – a férfi felült, és Lina mellé csúszott, akinek így le kellett néznie Willre.
A férfi a fekete szem párt kezdte elemezni, minden egyes csillanást, szín átmenetet és szempillát kielemzett. Lina tűrte a kutakodó szem pár tekintetét, melyekben ő is olvasott. Valami megváltozott Linában a férfival kapcsolatban, mintha a szemébe nézve meglátta volna az igazi énjét is, aki nem az ő kikészítésével próbálkozik. Annyira belemerült a világos barna szem párba, hogy szinte fel sem tűnt neki, hogy Will gyengéden az arcát simogatja. Érezte, hogy bőre forróvá válik ott, ahol az erős kéz simítja. Úgy érezte, mintha már ezer éve ismernék egymást, és teljesen természetes lenne köztük az e-féle gyengéd és pezsdítő érintés. Lina eddig nem értette, miért akarja a közelében a férfit, ha csak idegesíteni tudják egymást, de már rájött. Vonzotta Will. És ő is vonzotta a férfit.
Az erős karok Lina karcsú dereka köré fonódtak, s leemelték a karfáról, a lány pedig már Will ölében ült, szembefordulva a szem párral. Tekintetük nem vált el egymástól egyetlen másodpercre sem. A távolság csökkent közöttük, s ajkaik már szinte súrolták egymást. Lina vágyott rá, hogy megcsókolja a férfit, de nem tette, türelmesen várt. A férfi lehunyta szemeit néhány másodpercre, majd ismét az ölében ülő lány íriszébe nézett, s gyengéden végigsimított arcán. Ajkaik még mindig néhány milliméterre voltak egymástól, ám egyikük sem szüntette meg ezt a távolságot. Végül Will enyhén távolabb hajolt Lina arcától, s két hüvelyk ujjával gyengéden simította a lány arcát.
- Mit művelsz velem, te lány? – suttogta alig hallhatóan. Lina értetlenül nézett a férfira. – Hisz nem is ismerlek, mégis mintha már ezer éve mellettem lennél, és ha nem vagy velem, akkor hiányzol. Nem bírom nélküled, egyszerűen vonzol, még ha nem is akarom.
- Nem akarod, hogy vonzzalak?
- De. Nagyon is, csak..
- Csak? Te is vonzol engem. Kell ennél több? – Linában égett a vágy, hogy megcsókolja.
Apró kezével végigsimított Will arcán, majd tenyerét a férfi nyakára helyezte. Érezte a nyakán futó ereiben, ahogy dobog a szíve, jó érzés volt számára.
- Először meg kellene ismerkednünk, én úgy gondolom – Will nagyot nyelt. Pulzusa szaporábban vert attól, hogy érezte az ölében ülő lány érintését nyakán.
- Ismerkedjünk? – kérdezte vékony hangon Lina, s kezét Will melkhasára csúsztatta. Érezte, ahogy Will légzése még szaporább lesz.
- Fenébe is.
A férfi ajkai szinte követelőzően gyorsan tapadtak a lányéra, de miután azok érintették Lina ajkait, gyengéddé vált. Lina élvezte a gyengéd csók minden egyes pillanatát. Will egyik kezével közelebb húzta magához a lányt derekánál fogva, másikkal pedig a szőke tincsek közt turkált. Egyikük sem akarta megszakítani ezt az élvezetes tevékenységet, ám más megtette.
Az ajtó túloldaláról ismét kopogtatott valaki, így lassan elhúzódtak egymástól kócosan, lihegve és vágytól égve, hogy ismét egymáson legyenek ajkaik. – Holnap elviszlek randizni szöszi.
- Nem mondtam, hogy elmegyek veled bárhova is – tettetett undort Lina.
- Helyes. Már azt hittem tényleg veled kell töltenem a napom. – A kopogás egyre sűrűbb lett és türelmetlenebb. Közben Lina felállt Will öléből és az ajtóhoz indult, a férfi pedig követte. Néhány lépésre az ajtótól Will visszarántotta az apró lányt, aki a karjai közé került. – Akkor majd hívlak és megbeszéljük hova menjünk.
- Rendben – egyezett bele Lina, s beharapta alsó ajkát. Will lehajolt hozzá, de csók helyett gyengéd puszit adott a lány homlokára.
- Csókot majd csak a randi után. Innentől rendes ismerkedést folytatunk! Nos akkor később szöszi – kacsintott Linára.
- Kellemes délutánt idióta – nyújtotta rá a nyelvét Lina, s kinyitotta neki az ajtót.
Az ajtó túlsó oldalán Aaron állt egy nagy fekete táskával az oldalán. Will köszönt neki, majd elballagott. Lina beengedte az új vendéget, s a nappaliba vezényelte. Aaron kissé liheget és ki is volt pirulva, látszott rajta, hogy sietett.
- Mi járatban Aaron? – kérdezte mosolyogva Lina, majd a konyhába baktatott egy tál chipsért.
- Elizabethez jöttem. Van egy-két megbeszélni valónk, és hát ráadásul nem rég, amikor beszéltünk telefonon összekaptunk egy kicsit, azt hiszem. – Aaron szomorúan nézte a tál chipst, amit Lina helyezett elé, majd egy nagy marékkal kivett belőle és tömni kezdte a szájába.
- Bármin is kaptatok össze, kibékültök biztosan. Egyébként a szobájában gubbaszt, szerintem nyugodtan bemehetsz hozzá – nézett nagy mosollyal Aaronra, aki magabiztosabb lett Lina szavaitól és remélte Eli nem haragudott meg azért, amiért nem jött, amikor szüksége volt rá.
- Megpróbálkozom bejutni – mosolyodott el Aaron, aminek Lina örült.
A fiú Eli szobájának ajtajához lépdelt, majd párszor bekopogott. Miután bentről hallott egy gyér „gyere” beinvitálást, lassan bement Elizabeth szobájába.
- Csaó Elizabeth. – Lassan lépdelt be a szobába, félve, hogy
a lány meggondolja magát és mégsem akar vele beszélni.
Előre tartott attól, hogy Eli mit fog szólni, az új feladatával kapcsolatban, amelyet most kell vele közölnie. Amikor Ace kitalálta, legszívesebben ott lökte volna ki a férfit az ablakon, de türtőztette magát és csak egy enyhe dührohamot zúdított főnöke nyakába.
Előre tartott attól, hogy Eli mit fog szólni, az új feladatával kapcsolatban, amelyet most kell vele közölnie. Amikor Ace kitalálta, legszívesebben ott lökte volna ki a férfit az ablakon, de türtőztette magát és csak egy enyhe dührohamot zúdított főnöke nyakába.
- Biztos nem fog ilyet tenni, Ace! Nem engedem, hogy ilyenre
rávedd – Aaron idegesen pattant fel Ace asztalával szembeni székből, szinte
felborítva azt, s emelt hang erővel szólt az idősödő férfihoz.
- Megbocsáss Aaron, de nem te döntesz ezzel kapcsolatban. Nekem az a határozatom, hogy beépül, te pedig közlöd vele. Ha belemegy, akkor mehet a játszma, ha nem.. – Ace kis ideig gondolkodott, majd vállat vont - ..akkor nincs helye a CIA-nál. Mehet vissza a kis városkájába.
- Ha nem csinálja meg, nem biztosítasz neki védelmet? – Aaron döbbenten nézett egykori mesterére.
- Nem. És te sem védheted meg. Ha kell, áthelyeztetlek.
A fiú érthetetlenül nézett Acere, majd szánakozva elnevette magát. – Nem tudom miért ilyen fontos neked, hogy beépítsd, vagy áthelyeztess, de legyen. Sikerült elérned, hogy beleegyezzek.
- Még valami. Nem akarom, hogy te dolgozz vele tovább, így egy másik ügynökünk fogja kiképezni, te pedig visszatérsz a normális kerékvágásba.
- Ebbe nem egyezem bele! Miért nem akarod, hogy én képezzem ki, és hogy megvédjem? – Aaron ökölbe szorított kezekkel állt főnöke előtt.
- Az nem tartozik rád, és ez parancs volt Bronx. Az ügy mostantól nem a tiéd – jelentette ki Ace. Aaron ledöbbenve nézett a férfira, nem tudta most mit is tehetne. – Most menjen Bronx ügynök és közölje Miss Tener-el, hogy új kiképzőt kap és beépül.
- Baszódj meg Acelsky – köpte a szavakat főnökének, majd dühösen elhagyta az irodát.
- Megbocsáss Aaron, de nem te döntesz ezzel kapcsolatban. Nekem az a határozatom, hogy beépül, te pedig közlöd vele. Ha belemegy, akkor mehet a játszma, ha nem.. – Ace kis ideig gondolkodott, majd vállat vont - ..akkor nincs helye a CIA-nál. Mehet vissza a kis városkájába.
- Ha nem csinálja meg, nem biztosítasz neki védelmet? – Aaron döbbenten nézett egykori mesterére.
- Nem. És te sem védheted meg. Ha kell, áthelyeztetlek.
A fiú érthetetlenül nézett Acere, majd szánakozva elnevette magát. – Nem tudom miért ilyen fontos neked, hogy beépítsd, vagy áthelyeztess, de legyen. Sikerült elérned, hogy beleegyezzek.
- Még valami. Nem akarom, hogy te dolgozz vele tovább, így egy másik ügynökünk fogja kiképezni, te pedig visszatérsz a normális kerékvágásba.
- Ebbe nem egyezem bele! Miért nem akarod, hogy én képezzem ki, és hogy megvédjem? – Aaron ökölbe szorított kezekkel állt főnöke előtt.
- Az nem tartozik rád, és ez parancs volt Bronx. Az ügy mostantól nem a tiéd – jelentette ki Ace. Aaron ledöbbenve nézett a férfira, nem tudta most mit is tehetne. – Most menjen Bronx ügynök és közölje Miss Tener-el, hogy új kiképzőt kap és beépül.
- Baszódj meg Acelsky – köpte a szavakat főnökének, majd dühösen elhagyta az irodát.
Aaron idegesen baktatott a lifthez, s folyamatosan nyomkodni
kezdte annak hívó gombját, majd amikor megérkezett a szállító eszköz másik két embert
arrébb lökve szállt be. Lábával türelmetlenül csapdosta a lift padlóját, amíg
le nem érkezett a mínusz egyes szintre. Szinte futva cikázott végig a
mélygarázson, amíg meg nem találta fekete szeretett kocsiját, melybe egy
szem pillantás alatt bepattant és kivételesen finomkodás nélkül becsapta az
ajtaját.
Miután megérkezett a lift a lakóház tizenhetedik emeletére rögvest kipattant, s a már ismerős ajtót kezdte verni idegesen, és ez fokozódott, mivel nem nyitottak rögvest ajtót. A fiú talán olyan ideges volt, mint még soha, s amikor végre hallotta, hogy nyílik az ajtó kissé megnyugodott.
Most pedig már a lány szobájában állt, s várta annak reakcióját. Aaron félt, nem mutatta, de félt, mert lehet utoljára látja Elizabethet, pedig kedveli a lányt. Sőt..
- Aaron! – Elizabeth vidáman pattant ki ágyából, laptopját a párnák közé dobva, s a fiúhoz rohant és erősen átkarolta nyakát. – Annyi mindenről akartam veled beszélni. Azt hittem nem is jössz már. Amikor délelőtt beszéltünk, mintha le akartál volna rázni, de már megnyugodtam, mert itt vagy.
Eli boldogan ölelte Aaront, aki szerette volna teljesen átadni szeretetét az ölelésben, de nyomta a lelkét, amit Ace mondott neki. Bármelyik opciót is választja Eli, nem találkoznak többet.
- Miért vagy ilyen mélabús – simított végig enyhén borostás arcán Elizabeth. Aaron lehunyta szemeit és élvezte Eli érintését.
- Ace küldött neked egy üzenetet. Pontosabban nekem mondta, hogy közöljem veled – nagyot nyelt mielőtt folytatta volna. – Üljünk le szerintem.
Leültek Eli ablaka melletti kanapéra, s Aaron bele is kezdett mondandójába. – Megnézted az aktákat ugyebár, és azok között találtál egy Matthew David Sykes nevű embert. Na most, elképzelhető, hogy a szomszédod ez a személy. Ace szeretné, hogy beépülj a Sykes suttyó életébe, mint barátnője. Erre a feladatra kiképez egy ügynök, aki nem én leszek. Ace elvette tőlem az ügyet, így már nem én vagyok a felelős érte, és már te sem állsz a védelmem alatt. Azért küldtek, hogy megkérdezzem vállalod-e, hogy beépülsz Sykes életébe, mert ha nem, akkor hazaküldenek. – Aaron keserűen nézte Eli reakcióját, aki tágra nyílt szemekkel nézett rá.
- Nem találkozhatunk többé? – kérdezte halkan.
- Ace nem igazán szeretné, szóval lehetséges, hogy nem – harapta be ajkát a fiú.
Elizabeth szomorúan vizslatta Aaron arcát, aki éppen az ujjperceit elemezgette. Eli gondolkodott most mit is tegyen. Nem akarta elveszíteni Aaront, nem mondta ki hangosan a fiúnak, de nem akart megválni tőle. Nem tudott.
Magában boncolgatni kezdte a lehetőségeket. Ha nem vállalja hazaküldik, azonban senki sem tilthatja meg neki, hogy San Franciscoba jöjjön. Ha elvállalja továbbra is a CIA-nál lesz, de Ace nem engedné, hogy bármilyen módon is kapcsolatba lépjenek Aaronnal.
Végül határozottan kijelentette: - Nem vállalom.
Miután megérkezett a lift a lakóház tizenhetedik emeletére rögvest kipattant, s a már ismerős ajtót kezdte verni idegesen, és ez fokozódott, mivel nem nyitottak rögvest ajtót. A fiú talán olyan ideges volt, mint még soha, s amikor végre hallotta, hogy nyílik az ajtó kissé megnyugodott.
Most pedig már a lány szobájában állt, s várta annak reakcióját. Aaron félt, nem mutatta, de félt, mert lehet utoljára látja Elizabethet, pedig kedveli a lányt. Sőt..
- Aaron! – Elizabeth vidáman pattant ki ágyából, laptopját a párnák közé dobva, s a fiúhoz rohant és erősen átkarolta nyakát. – Annyi mindenről akartam veled beszélni. Azt hittem nem is jössz már. Amikor délelőtt beszéltünk, mintha le akartál volna rázni, de már megnyugodtam, mert itt vagy.
Eli boldogan ölelte Aaront, aki szerette volna teljesen átadni szeretetét az ölelésben, de nyomta a lelkét, amit Ace mondott neki. Bármelyik opciót is választja Eli, nem találkoznak többet.
- Miért vagy ilyen mélabús – simított végig enyhén borostás arcán Elizabeth. Aaron lehunyta szemeit és élvezte Eli érintését.
- Ace küldött neked egy üzenetet. Pontosabban nekem mondta, hogy közöljem veled – nagyot nyelt mielőtt folytatta volna. – Üljünk le szerintem.
Leültek Eli ablaka melletti kanapéra, s Aaron bele is kezdett mondandójába. – Megnézted az aktákat ugyebár, és azok között találtál egy Matthew David Sykes nevű embert. Na most, elképzelhető, hogy a szomszédod ez a személy. Ace szeretné, hogy beépülj a Sykes suttyó életébe, mint barátnője. Erre a feladatra kiképez egy ügynök, aki nem én leszek. Ace elvette tőlem az ügyet, így már nem én vagyok a felelős érte, és már te sem állsz a védelmem alatt. Azért küldtek, hogy megkérdezzem vállalod-e, hogy beépülsz Sykes életébe, mert ha nem, akkor hazaküldenek. – Aaron keserűen nézte Eli reakcióját, aki tágra nyílt szemekkel nézett rá.
- Nem találkozhatunk többé? – kérdezte halkan.
- Ace nem igazán szeretné, szóval lehetséges, hogy nem – harapta be ajkát a fiú.
Elizabeth szomorúan vizslatta Aaron arcát, aki éppen az ujjperceit elemezgette. Eli gondolkodott most mit is tegyen. Nem akarta elveszíteni Aaront, nem mondta ki hangosan a fiúnak, de nem akart megválni tőle. Nem tudott.
Magában boncolgatni kezdte a lehetőségeket. Ha nem vállalja hazaküldik, azonban senki sem tilthatja meg neki, hogy San Franciscoba jöjjön. Ha elvállalja továbbra is a CIA-nál lesz, de Ace nem engedné, hogy bármilyen módon is kapcsolatba lépjenek Aaronnal.
Végül határozottan kijelentette: - Nem vállalom.
Aaron hirtelen felnézett keze elemezgetéséből és Elire
szegezte teljes figyelmét.
- Biztos vagy ebben Eli? Ace nem fogja..
- Nem érdekel Ace. A CIA nem olyan mérföldkő számomra, hogy belehaljak, ha kirúgnak. És én nem fogok azért tovább neki dolgozni, hogy eltiltson tőled. Nem teheti ezt, mert kedvellek és veled akarok lenni – jelentette ki szégyenlősen Eli. Aaron enyhén elmosolyodott, majd az ölébe rántotta Elit.
- Folytasd – mosolygott az arcába.
- Szabad ember vagyok, ha akarok, akkor itt élek San Franciscoban, ha akarom, akkor Franciaországban, de én itt szeretnék élni. És találkozni akarok veled, de nem a CIA központjában.
- Szóval miattam lemondasz a CIA-ról?
- Igen, lemondok róla. – Eli nagy mosollyal az arcán nézte, ahogy Aaron arca felragyog kijelentésére.
- Azt hiszem, sokkal jövök neked ezért – suttogta a fiú.
Elizabeth közelebb hajolt az őt ölében tartó Aaronhoz, majd mélyen a szemébe nézett. – Egyenlőre, egyetlen dolog is megteszi..
- Biztos vagy ebben Eli? Ace nem fogja..
- Nem érdekel Ace. A CIA nem olyan mérföldkő számomra, hogy belehaljak, ha kirúgnak. És én nem fogok azért tovább neki dolgozni, hogy eltiltson tőled. Nem teheti ezt, mert kedvellek és veled akarok lenni – jelentette ki szégyenlősen Eli. Aaron enyhén elmosolyodott, majd az ölébe rántotta Elit.
- Folytasd – mosolygott az arcába.
- Szabad ember vagyok, ha akarok, akkor itt élek San Franciscoban, ha akarom, akkor Franciaországban, de én itt szeretnék élni. És találkozni akarok veled, de nem a CIA központjában.
- Szóval miattam lemondasz a CIA-ról?
- Igen, lemondok róla. – Eli nagy mosollyal az arcán nézte, ahogy Aaron arca felragyog kijelentésére.
- Azt hiszem, sokkal jövök neked ezért – suttogta a fiú.
Elizabeth közelebb hajolt az őt ölében tartó Aaronhoz, majd mélyen a szemébe nézett. – Egyenlőre, egyetlen dolog is megteszi..
*******
