2015. január 10., szombat

*9



 *******

- CIA. A CIA-nak dolgozok, ahogy William is, és ahogy ezt az anyád is tette – mondta Aaron.
- Szóval nekem is a CIA-nak kellene dolgoznom? – túrt Eli a hajába. Hirtelen furcsa volt neki ez a sok dolog, ami vele történt. Elvesztette az anyját, visszakapta a bátyját és kiderült, hogy mindketten a CIA-nak dolgoznak.
- Mivel édesanyád és a bátyád is nekik dolgozott, így úgy gondolják neked is hasznodat vennék. Persze miután kiképeztek egyest-másra – magyarázta Aaron.
- És anya mit csinált? Mit csinált a CIA-nál? – kérdezett ismét Eli.
- Kíváncsi egy lány vagy – mosolyodott el Aaron. – Hírbeszerző volt, mellesleg az egyik legjobb. Emellett akciókban is résztvett.
- A hírbeszerző mit is csinál? – kérdezte Eli, Aaron pedig halkan elnevette magát. Aranyosnak találta Elizabeth kíváncsiságát.
- Más országok politikájáról, gazdaságáról és sötét ügyeiről szerez információkat, néha nem éppen törvényes úton. De persze ezek a munkálatok mind az elnök beleegyezésével történnek, így általában ezeket a törvényszegéseket eltussolják.
- És most már, hogy tudom pontosan mi is volt anyám munkája, azt is megtudhatom pontosabban, hogy mi történt vele? – Eli keze megremegett. Úgy érezte nem áll készen teljesen, hogy tudja pontosan mi is az anyja halálának az oka, de mégis tudni akarta. Tisztában akart lenni vele, hogy ki tette ezt az anyjával, és miért.
- Úgy véljük, hogy édesanyád olyan információkat tudott meg egy mexikói terrorista csoportról, amit a mexikóiak nagy titokban tartottak, amíg anyukád egy hecker segítségével be nem jutott az adatbázisukba. Nyílván a mexikóiak erre rájöttek, mielőtt édesanyád bárkinek, bármit mondott volna erről az ügyről, és hogy a titkukat megtartsák, végeztettek vele – Aaron hangja a mondat végére lehalkult. Elizabeth arcát kémlelte remélve, hogy rájön, mire gondol a lány, aki már percek óta csendben nézett ki a hatalmas ablakon.
- Köszönöm, hogy elmondtad – mondta végül, majd a szobájába ment. Aaron meglepődve nézte a becsukódó szobaajtót, majd dzsekijét felkapva az ajtó felé indult.
Aaron kinyitotta az ajtót, és meglepetésére azzal a fiúval találta szemben magát, akit nemrégiben látott, amikor Lina kiment Eliért. Az arcára levakarhatatlan fintor ült ki, mely tisztán kimutatta, mennyire unszimpatikus neki a srác. Aaron magának sem vallotta volna be, de ez alatt a röpke idő alatt megkedvelte Elizabethet, és ez a srác volt az utolsó, akit szívesen a közelében látott volna.
- Segíthetek valamiben? – erőltetett Aaron egy mosolyt magára.
- Először is. David vagyok – nyújtotta a kezét, Aaron pedig kis huzakodást követően megrázta a fiú kezét.
- Aaron. Szóval, mit szeretnél David? – rakta keresztbe karjait.
David alaposan végigmérte az ajtóban álló Aaront. Magas, vékony alkatú volt, de látszott, hogy nincs hiánya izmokban. Barna haja gondosan beállítva állt, ami remekül illett arcformájához. Az öltözetén is látszott, hogy ügyel a külsejére, hisz teljesen úgy festett mintha egy divatmagazinból lépett volna ki.
Jól néz ki. Ha valami köze van Elihez, nem hiszem, hogy tudnék ellene versengeni. Mellette teljesen átlagosnak tűnök ~ gondolta David.
- Elivel egy zacskót a lépcsőházban hagytunk és megtaláltam. Gondoltam odaadom neki – vont vállat.
- Most a szobájában van, nem hiszem, hogy valami jól érzi magát. Majd én odaadom neki, ha kivonul a lakhelyéről – nyúlt a zacskóért Aaron. David ökölbe szorította kezét. Legszívesebben megütötte volna az előtte álló fiút, de nem tette. Uralkodott az érzésein.
- Én akartam volna neki odaadni, de ha tényleg nem érzi jól magát, akkor nem akarom zavarni – nyomta Aaron kezébe a szatyrot.  – Mond meg neki kérlek, hogy üdvözlöm – mondta, majd eltűnt a szemben lévő ajtó mögött.
Aaron visszament a lakásba, s helyet foglalt ismét a kanapén, a zacskót pedig vele szembe az asztalra tette. Pár perc ücsörgés után a kezébe vette a zacskót és kivette a tartalmát. Néhány csipkés fehérneműt tartott a markában, amikor valaki megszólalt mögötte.
- Perverz állat – mondta Lina. Aaron ijedtében összerezzent, majd nevetve visszarakta a fehérneműt a zacskóba.
- Csak megnéztem mi van benne, mivel a szomszéd fickó hozta fel, és ellenőriztem nem-e valami veszélyes dolog van benne – magyarázta Aaron. – Egyébként ő is biztos megnézte a szatyor tartalmát – gondolkodott hangosan.
- Milyen kíváncsiak vagytok ti férfiak – csóválta a fejét Lina.
- Szerintem te is megnézted volna – mosolygott a szőke apró lányra Aaron.
- Hol van Eli? – kérdezte a témát terelve.
- Egy negyed órája a szobájában van már körülbelül – felelte a fiú.
***
Nagy lendülettel ült le az ablaknál lévő babzsákra, majd hosszú barna hajtincseit kezdte babrálni. Ideges lett, amiatt amit megtudod. Leakarta vezetni a dühét, a fájdalmait, azon gondolkodott miképp tehetné ezt. Amikor eszébe jutott valami, szinte futva ment be a fürdőbe, s a helység mindkét ajtaját bezárta, hogy senki se zavarhassa. Kinyitotta a tükör melletti fehér kisszekrényt, majd kivett belőle egy kis dobozt. Óvatosan húzott ki egyetlen darabot a kis papírdobozkából. Ujjai közé vette a kis éles tárgyat, nézegette, majd megtámaszkodott a mosdókagylón. Tekintetét a tükörképére emelte. Ugyan az a barna, alacsony lány nézett vissza rá, mint eddig. De belül megváltozott. Felnőtt.
Ez nem megoldás.. Idegesen hajába túrt, majd a pengét egy gyors mozdulattal a kukába hajította.
Visszament a szobájába, majd felemelve az ágy matracát, kivette a jegyzetfüzetét, mely szinte naplója ként szolgált. Ebben volt minden gondolata, az írásai, versei, és az életének egyes-más dolgai. Ismét az ablak mellé kuporodott, majd rózsaszín tollát szorongatva, kinyitotta kis füzetét egy üres oldalon..

Rémes, hogy a fájdalom és a harag mire késztet egyeseket. Sokszor hallottam már, hogy valaki lelki bánatában az önbántalmazás mellet döntött. Ez idáig nem értettem, miért jutna ilyen bárkinek is az eszébe, azonban mostanában rengeteg rossz dolog történt velem, érzelmileg szinte roncs vagyok. Úgy gondoltam, talán ez majd segít. Talán a fizikai fájdalom enyhíti majd a lelki fájdalmamat. De mikor odaálltam a tükör elé, kezemben a pengével, s a tükörképemre néztem, rájöttem, hogy nincs olyan, amit ne lehetne helyrehozni, vagy legalább jobbá tenni valamit.
Az édesanyám elvesztése, életem legnehezebb dolga. És most már, hogy tudom miért történt, ami történt, még jobban fáj. Ő nem érdemelte volna ezt, ezért mindent megteszek. Mindent megteszek, hogy megtaláljam azt, aki kiontotta anyám életét, és azután én vetek véget a nyomorult kis életének. Esküszöm, hogy megbosszulom, amit veled tettek anya, bárki is volt az…
*******